Monitor történet

Egyik éjjel halk pityergésre ébredtem. Szekrény tetejéről jött a síró hang. Anya előző nap egy nagy dobozt helyezett oda, amibe a régi monitorunkat rakta bele.

- Mért sírsz? - kérdem tőle.
- Most töltöttem be a tizedik életévemet és már száz évesnek tartotok.
Nem szeret már senki, azt mondjátok kövér vagyok, nagy helyet foglalok, kicsi a felbontásom, az átmérőm és rontom a szemetek. De bezzeg, ezt az új, karcsú montitort körülrajongjátok. Dicséritek a nagy átmérőjét és pixeles felbontását.
- Ne sírj kicsi monitor! Minden porcikád újjá fog születni, a többi testvéreddel együtt, az újrahasznosítás által.
Próbáltam vigasztalni. Biztos vagyok benne, hogy majd találkozunk egy újabb formában.

Német Eszter, 3. osztály
Kis Ferenc Általános Iskola
Oromhegyes